Szódavíz, egy magyar kultuszital

Előszó

Az Országos Szikvízkészítő Ipartestület nevében köszöntök mindenkit, aki kezében tartja könyvünket. Meggyőződésem, hogy akkor lehet sikeres a jövőnk, ha megőrizzük hagyományainkat, és tiszteletben tartjuk iparos elődeink emlékét. Ezért is szeretnénk megörökíteni a magyarországi szikvízgyártó ipar történetét, és a teljesség igénye nélkül bemutatni azokat, akik szakmánkban valamilyen szempontból meghatározó szerepet töltöttek be az elmúlt években.
A gyönyörű formájú és szebbnél szebb színű üvegek az elmúlt idők néma tanúi, ha mesélni tudnának, elmesélhetnék népünk búját-baját, örömét, egészen 1848-tól, hiszen kultuszitalunkat szinte mindenki fogyasztotta. A szikvizet nemzetünk történetének nehéz éveiben nemcsak az üzlet lehetősége, hanem a szakmánkban működők elhivatottsága és nem utolsó sorban a fogyasztók szeretete tartotta életben. A szódavíz megtalálható a háztartásokban, a kisvendéglőkben és a munkahelyeken, mára a magyar gasztronómia szerves részévé vált. Szomjunkat oltja, és felüdít. Kedves Olvasók, arra kérem Önöket, ha könyvünk sorait olvassák, gondoljanak azokra a kollégáinkra, munkatársainkra, akik hóban-fagyban vagy rekkenő hőségben kemény munkával igyekeztek ellátni szódavízzel vevőiket, túlélve két világháborút, gazdasági világválságot, forradalmakat, az államosítás szörnyűségét és a szocializmus éveit.
Megtisztelő feladatom, hogy köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették munkánkat e könyv kiadása során. Elsők között Kiss Imrének a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójának, a Földművelésügyi Minisztérium és az Agrár Marketing Centrum szakembereinek, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület munkatársainak, elsősorban Tóth Mártának és mindenkinek, aki segített összegyűjteni az emlékeket, régi fényképeket. Vissza