Tanúságtevők 4. C.

Fülszöveg

A Tanúságtevők sorozatnak ebben a kötetében az olvasó az ország egyik legtragikusabb időszakáról, a második világháborúról kap sokoldalú, gyakran megrázó, a részleteket is kidomborító képet. A mai nemzedék ezt a kort már csak iskolai tananyagból, a szülők, illetve a nagyszülők elbeszéléseiből, továbbá szépirodalmi feldolgozásokból ismeri. Ezekben a visszaemlékezésekben azoknak a küzdelmei, élményei, tervei elevenednek meg, akik nemcsak átélték a történelem - benne a magyar népnek, s közelebbről a magyar munkásmozgalomnak - e szörnyű, megpróbáltatásokkal teli éveit, de életüket kockáztatva megkísérelték lehetőségeikhez és erejükhöz mérten a történelem menetét befolyásolni. A kötet írásai - amellett, hogy belőlük az olvasó sokirányú áttekintést nyerhet az ország s a mozgalom eseményekkel zsúfolt éveiről - emberi közelségbe hozzák az egyes visszaemlékezők életútjának e sötét, de a szebb jövőben szilárdan bízó és azért minden áldozatot vállaló cselekményét vagy eseményét.
E helyütt nem méltathatjuk az egyes írásokat - ezt és a kor összefoglaló képét Pintér István bevezetője végzi el -, de legalább felsoroljuk a 35 emlékező nevét: Skolnik József, Sipos Gyula, Tóth Mihály, Száva István, Oelmacher Anna, Benjámin László, Vágó Ernő, Sági István, Réti László, Vida Ferenc, Major Tamás, Patakiné Szirmai Hédi, Kenyeres Júlia, Friss István, Iliás Ferenc, Ratatics István, Mihala Gyula, Ikladiné Rákosi Éva, Döme Piroska, Harustyák József, Faragó Dezső, Kádár János, Markos György, Faust Imre, Szakasits Árpád, Gerő Ernő, Apró Antal, Hazai Jenő, Kende István, Gerő Zoltán, Andrásfi Gyula, Polónyi Szűcs Lajos, Sárközi Sándor, Bakó Ágnes, Oroszi István.
A kötetben visszaemlékezők felvonultatják a fasizmusnak e négy háborús év alatt alkalmazott legembertelenebb módszereit - a vezérkari főnökség vallatásait, a börtönöket, a német náci megszállást, a nyilas vandalizmust, a koncentrációs táborokat. Kommunisták, szociáldemokraták és más hazafiak ezrei pusztultak el a felszabadulástól szinte karnyújtásnyira a fasizmus poklában. - Bemutatjuk azt az erőtpróbáló küzdelmet, amit az antifasiszta mozgalom kibontakoztatásáért, kiteljesedéséért, a fegyveres harc megszervezéséért sokszor napról napra elölről, újból kellett kezdeni és megvívni. De soha, egy pillanatra sem csüggedtek el, s a legnehezebb órákban sem adták fel a harcot. Személyes élményeiken keresztül elevenednek meg az olyan antifasiszta akciók, mint az 1941-es tüntetések, az 1942. március 15-i megmozdulás vagy a Történelmi Emlékbizottság, illetve a Magyar Front létrejötte.
S ha a magyar antifasiszták küzdelme nem is volt elegendő a - más országokéhoz hasonló - fegyveres megmozdulások megvalósítására, elévülhetetlen érdemük, hogy vállalták a harcot és megteremtették az országban azokat a feltételeket, amelyek hazánk demokratikus, majd szocialista átalakulásához nélkülözhetetlenek voltak. Vissza