Akinek kétszer kelt fel a nap...

Előszó

Általában hétfőn tudom meg, hogy mikor indul a gépem Malagába azon a héten, hol fogok átszállni, merre megyek, mennyi időm lesz. A bőröndömet el sem pakolom, össze van készítve, benne a három napra való holmim, csak kiveszem a ruhát, kimosom, aztán visszateszem. Az autót Gyöngyösön hagyom, fölszállok a buszra, és izgulok, hogy ne legyen dugó az M3-ason. A Kökin van egy jó étkezde, mindig ott szoktam enni, utána megveszem a másfél liter vizemet, és amíg a busszal eljutok a reptéri átvilágításig, megiszom. Fontos, hogy meglegyen a napi 3-4 liter, mert a rák nem tréfadolog.
Még a tengerre is haragudtam, amikor először Malagába értem. És az orvosra is, amikor azt mondta, „úgy fog majd ide járni, mintha hazajönne". De igaza lett. El sem tudom képzelni, hogy egyszer csak valaki azt mondja: Bernáthné, maga meggyógyult, nem kell többé jönnie! A gyógyulás számomra: az út. És az úton menni kell. Egész életemben zarándoklatokra jártam - de ez a leghosszabb. Addig tart, ameddig élek. Vissza

Fülszöveg

„Az orvostudomány csodálatos sikerei, az emberi genom megismerése, a molekuláris diagnosztikai módszerek és a célzott gyógyszerek mit sem érnek, ha nincsenek olyan betegek, mint Kati, akik használják ezeket a lehetőségeket. A betegek a főszereplők, akiknek mi, orvosok, kutatók csak eszközöket tudunk adni a harchoz."
Dr. Peták István PhD, kutatóorvos, molekuláris farmakológus, az Oncompass Medicine tudományos igazgatója

„Tari Katalinnal együtt én is azon szerencsések csoportjába tartozom, akik gyógyultként tekinthetnek magukra egy sokszor halálos kimenetelű betegség legyőzése után.
A szerencse fogalma számomra magában foglalja azt, hogy minden élethelyzetben ragadjuk meg a felmerülő lehetőségeket. A halálhoz közeli állapot is egy élethelyzet.
Egyvalami azonban biztosan nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz. A bizalommal teli orvos-beteg kapcsolat, amelynek köszönhetően a beteg nemcsak hitet, de létfontosságú információkat kap!
Mi, a két Kata e tekintetben is szerencsések vagyunk: megleltük elhivatott gyógyítóinkat, akikben megbíztunk, és jelentős részben az ő csapatmunkájuknak köszönhetjük az életünket.
Az élet csodálatos, és akik kevés híján elveszítették, tudhatják igazán, milyen édes tud lenni minden perc. Az életéit minden körülmények között harcolni érdemes!
Az Utolsó szamuráj című filmben a mindent eldöntő csata előtt ezt kérdi az egyik főszereplő: Azt hiszed, megváltoztathatjuk a sorsunkat? - mire a másik így felel: 'Tegyük meg amit tudunk, aztán kiderül, mi a sorsunk!" Vissza