Tatabányai szobrok

Előszó

Úgy hozzátartoznak már a tájhoz, a városképhez akár a fák, a virágok a parkokban, a házak az utcákon, a tereken. Szegényebbek lennénk nélkülük. Sokszor talán észre sem vesszük, amikor elhaladunk mellettük. Természetes már, hogy beletartoznak a tájba - a terek, az utcák - és az életünk - részévé váltak.
Formába zárt tér - mindössze ennyinek tűnik egy szobor, egy térplasztika. Mégis mennyivel több ennél - a művészet alkotása, és arra hivatott, hogy szebbé tegye az életünket, harmóniát teremtsen, közvetítő legyen az ember és a természet, az ember és a való világ, az ember és a környezet, sőt az ember és az ember között. Hogy kiteljesítse, gazdagítsa, mindazt, amit a világról tudunk - megtanítson látni és meglátni mindazt, ami a természetben, az emberben, a való világban igaz, megfoghatóan és átélhetően szép. A művészet teremtményei ezek az alkotások, az ember teremtményei - és a "hasonlóvá formálás" varázslatával valóban újrateremtik a valóság, a természet egy darabját és magát a szemlélődő, a létezés törvényeit általuk jobban megértő embert is.
Aki ezt a kis albumot fellapozza, elcsodálkozhat: Tatabánya ma már nemcsak a szén városa, de egyre inkább a szobroké is. Lám milyen sok alkotás vesz körül bennünket, gyönyörködtet, eszmélkedtet, jó közérzetet teremt. Segítségükkel nemcsak felfedezzük alakuló-formálódó városunk új szépségeit, de új igényeket is támasztanak bennünk a művészet iránt. S nem csak azt várjuk, hogy minél több alkotás tegye szebbé környezetünket, de mi magunk is egyre többet teszünk azért, hogy megőrizzük értékeinket: legyen az akár egy fiatal fa a parkban, akár a városképet humanizáló szobor, térplasztika, vagy más képzőművészeti alkotás. Vissza