Téli szivárvány I-II.

Előszó

Dmitrij Mereskovszkij nevét egy regénytrilógia tette híressé európaszerte. Az a három hatalmas kór- és eszmetörténeti mű, melyet csak jobb szó híjján nevezünk regénynek, Julianus Apostata, Leonardo da Vinci és Nagy Péter személye köré megkomponálva a keresztény világ fejlődésének három legfontosabb, legjellegzetesebb korszakát rajzolta meg, Mereskovszkij filozófiájának szemüvegén át nézve.
Ez a filozófia, amelyet szociális felfogásnak és vallásos hitnek is nevezhetünk, mert mind a kettő egész teljességében bennefoglaltatik, át- meg átitatja Mereskovszkij kisebb tanulmányait is. Egyes kérdésekben változik néha az álláspontja, de a fődolgokban nézve minden irása egységes. És ez a filozófia, ez a szociális felfogás, ez a vallás - nevezzük, ahogy akarjuk - tartós értéket ád még napi aktualitású cikkeinek is: van bennük valami, amit a jövendő felépítésénél nem nélülözhet az európai lélek.
Maga Mereskovszkij sokszor hangsúlyozza, hogy az orosz és a nyugateurópai ember közt áthidalhatatlan szakadék van: idegenek, nem érthetik meg egymást. És az orosz lélek legnagyobb képviselőinek mégis legfőbb ideálja, vallásos hite az, hogy Oroszország fogja a világot megváltani, szolgálván a többi népeket, hogy az igaz útra elvezesse őket. Ez a hit félreismerhetetlenül munkálkodik Mereskovszkijban is. Ő is hajlamos a prófétaságra, mint Dosztojevszkij, mint Tolsztoj. Csakhogy ő nem a reakció prófétája, mint Dosztojevszkij; nem a passzív tűrésé, mint Tolsztoj, hanem a forradalomé.
Ami szorosan összeköti Dosztojevszkijjel és Tolsztojjal : az a vallásosság. Más, nagyon is más a vallása. mint az orthodox Dosztojevszkijnek s az őskeresztény Tolsztojnak: de éppoly mélyen gyökeredzik benne, éppoly döntő szerepe van világfelfogásában, forradalmársága mivoltában is. Vissza