Előszó
„Nagy ember nem az lesz, aki nagy ember akar lenni, hanem aki nagy dolgokra tudja áldozni magát" - írja Németh László. Juhász-Nagy Pál egyike azon keveseknek, akik ebben az értelemben „nagyok", s...
Tovább
Előszó
„Nagy ember nem az lesz, aki nagy ember akar lenni, hanem aki nagy dolgokra tudja áldozni magát" - írja Németh László. Juhász-Nagy Pál egyike azon keveseknek, akik ebben az értelemben „nagyok", s köztünk, velünk éltek, volt olyan szerencsénk, hogy a kortársai lehettünk.
Próbáltuk titkát ellesni, receptjét megérteni. Sokan voltunk tanítványai, de mindannyian más értelemben.
Juhász-Nagy Pál (közismerten: JNP) több tudományterületnek (ökológia, cönológia, elméleti biológia, matematika, pedagógia, tudománytörténet, filozófia) is igazi mestere volt.
Ez a kötet egy akadémiai előadóülés anyagát mutatja be, melyen JNP egykori munkatársai és tanítványai beszéltek arról, hogy mit jelentett számukra az ő ismeretsége, barátsága. Arra törekedtünk, hogy tudományos életművét is minél konkrétabban idézzük fel a legkülönbözőbb tudományterületeken: Kikkel dolgozott? Mit alkotott? Mik voltak a legérdekesebb, vitás kérdések? Azt reméltük, hogy mint egy kaleidoszkóp szilánkjaiból, közösen összeállíthatjuk a képet. Több sikerült: a kép életre kelt, JNP egyénisége (néha szófordulatai) és nem utolsósorban a sokakat hozzá fűző szeretet mutatkozott meg nagyon is élő formában az Akadémia falai között. Húsz előadás hangzott el. Az igen nagyszámú hallgatóság (és különösen a sok fiatal, aminek JNP a legjobban örülne!) azt mutatja, hogy JNP hatása nem olyan „impakt", amit tizedes törtekben lehetne mérni.
A kötet első írása JNP életrajzát és könyveinek, cikkeinek, egyéb műveinek listáját mutatja be, majd 14 tanulmány következik. Egy részük szigorúbban, más részük lazábban ismétli az előadásban elhangzottakat, sőt három olyan szerzőnk is van, aki később, az előadóülés után csatlakozott a kötethez. Szerkesztőként arra törekedtem, hogy a cikkek terjedelmét és tartalmát (pl. szakmai részletességét) a lehető legkevésbé korlátozzam. Ezzel is az egykori „JNP-szemináriumok" hangulatát szerettem volna felidézni, ahol - sokunk örömére - mindenki szabad stílusban számolhatott be arról, ami számára tudományosan (vagy egyébként) a legérdekesebb volt.
Vissza