Test-tér 1989-1994

Előszó

A KIZÖKKENT VILÁG FÉNYKÉPÉSZE
Aki azt tudja a művészet és az élet dolgairól, ami a legfontosabb: A. AZ ÁTJÁRHATÓSÁGOT B. A KULTURÁLIS FOLYAMATOSSÁGOT az valóban a művészetet, mint lényegest vizsgálhatja. Az, hogy a fekete-fehér a legalkalmasabb forma a fénykép igazságának közvetítésére, az közhely.
Bajban lesz, aki ezt a klasszikus megközelítést választja, mert a régi szabályok már nem működnek, az új kódot pedig ismernie kell ahhoz, hogy az új fényképeket megértsük. A kizökkent világ nem egy perspektívájú képeit állítja elő'. Nem egy, hanem több perspektívájú képben gondolkodik. Olyan ez a tér, ahol nincsenek kitüntetett pontok. Olyan, mint az élettér, melynek filozófiáját meg kell tudni érteni ahhoz, hogy utána mi legyünk vizsgálói az általunk kreált KÉPTÉRNEK. ? A művész rájött a titokra, a VESZÉLYES és SZÉTROBBANTOTT, a DEKONSTRUÁLT TÉR IG A Z S Á G Á R A : Ebben élünk. Nem a szép (lányok esetében de csábító is lehetne ez!) kategóriájában gondolkodik a művész. Képeivel az ÁTJÁRHATÓSÁGot keresi, nem mást! Ebbe bele is lehetne halni, tisztelt olvasó, mert ez a művészi magatartás nem a vihogásról, a kellemesről, a poszterkapitalizmusról szól, nem, ...ez rólunk szól. És ugye, körülöttünk nem minden, sőt, megkockáztatom, semmi sincs rendben! Egy kizökkent világot zilálunk tovább szét, naponta. Mi tesszük ezt, akik tudjuk, hogy ez nem vezet jó irányba. De mégis! A feszültség próbája, a lélek próbája ez a kor, ahol a széthullott világ képeiből át kell tudnunk járni lelkünk tiszta vágy-hit képéig. Az ebből adódó konfrontáció szüli az üvöltést, a fájdalmat, a "nem sikerül semmi"t. De mégis úgy gondolom, e konfrontáció határán születik a művész-művészet és így itt, ezen a margón áll Tóth György is. A többi az poszterkapitalizmus ...porhintés! ? Az, hogy a művész Moholy-Nagyról, Fritz Langról, Eizenstein montázsairól tud, fontos dolog számomra. Hisz e toposzok, melyek a művész munkáiban is megjelennek, biztosítékai a K ü L T ü R Á LIS FOLYTONOSSÁGnak. Nem hiszek az olyan művészekben, akik azt gondolják, ők találták fel a... nem, ezen nincs mit feltalálni, alkalmazni kell tudni egy új artikulációval a tudott, érzett dolgokat. Tóth György gondolkodó művész, egy olyan művészeti ágban, mint a fotó, ami abszolúte felvállalja a divatőrületeket, a villogást, a szemfényvesztést, a nyomulást, az izgágaságot, a kopírt nyugati kommerszét. Tóth ezzel szemben gondolkodik, majd cselekszik. Úgy tesz, mint a festő, a F É N Y - FESTŐJE. A művész magát csinálja képeiben. Csendben, rendben, tisztán, becsületesen, halkan, szeretettel, nagyon emberien és nagyon simogatóan. Ennél többet adni talán nem kell. Ez elég, én úgy gondolom. Nekem elég! Vissza