Testamentumok, osztályos egyezségek Nyíregyházán 1759-1792

Előszó

A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár anyagának egyik igen jelentős része a Nyíregyházát újjátelepítő tirpáksággal függ össze. A korábbi monográfiák, néprajzi jellegű munkák több iratot forrásanyagként már fölhasználtak, azonban ezek leginkább magyar nyelvűek. Az 1753-tól kezdődő betelepülést követő évek, évtizedek községi irattári darabjai viszont elsősorban nem magyarul íródtak, hanem a korabeli ún. bibliaicseh /"biblictina", králici cseh/ nyelven, amely a helyi szlovák telepesek írásos nyelvezete is volt - természetesen valamelyest szlovakizált változatban. A hozzávetőlegesen fél évszázad archív anyaga nyelvileg jórészt föltáratlan, vagyis ismeretlen a kutatók, a közönség előtt. Ebből az írásos anyagból bizonyos mennyiséget már korábban ismertettünk, de átfogó, teljes bemutatásukra eddig nem került sor. Ismételten le kell azonban szögeznünk, hogy a králici biblia cseh nyelve volt a korabeli evangélikus szlovákság liturgikus nyelve, ezt használta az egyház általában, úgyszintén a világi adminisztráció, illetve - a szlovák irodalmi nyelv megléte híján - a történelmi Magyarország /evangélikus és katolikus/ szlovákjainak irodalmi nyelve volt a XVI-XVII3. században, sőt a XIX. század első felében is. Vagyis: a Nyíregyházára települt szlovákság a szóbeli érintkezésben a maga nyelvjárását használta, az írásbeli közlésnél /pl. a községi elöljáróságnál, az egyháznál, az iskolai oktatásban/ pedig a bibliai csehet. Teljesen érthető tehát, hogy a bemutatásra kerülő végrendeletek és az örökhagyók vagy az örökösök egyéb iratai Nyíregyházán, a címben jelzett időben, a korabeli cseh nyelven íródtak - még a helyi magyarokkal összefüggőek is. A levéltári archívumokban egyébként Nyíregyháza lakosaira vonatkozó végrendeletek csak 1753 után, az újratelepítést követő évekből vannak: az első egy 1759-ből való cseh nyelvű testamentum. Vissza