Tizian halála/Erkély-jelenet

Előszó

Részlet a Tizian halála c. kötetből:

Prológus

A prológus, egy apród, kilép a függönyök közül, illedelmesen meghajol, a rivalda szélére ül s lábait lelógatja a zenekarba. Rózsaszin selyem,harisnyát és halványsárga cipellőt visel.

E darabot, szép hölgyek, bölcs urak,
Melyet ma itt eljátszanak tinéktek,
Már ismeret,
Hű cimborám, a költő adta nékem.

Egy este várunk széles grádicsán
Szállék alá; a falra ósdi képek
Lapultak, ijjak s cimerek között,
Hol mindig oly sok érzés lep meg engem,
S a messzi mult oly furcsa mámora,
Hogy néha szinte sírni volna kedvem...
Megálltam ott egy infáns-kép előtt -
Oly halvány volt és oly ifjan elhalt...
Mondják, hogy én hasonlítok reá
És épp ezért is kedvelem s ezért
Ácsorgok annyit ő előtte és
Kihúzom kurta tőrömet s borúsan
Mosolygok is: mert igy van ő lefestve;
S midőn köröttem csönd és szürkület van,
Azt álmodom, hogy mostan én vagyok
A bánatos, a rég-halott királyfi...
De hirtelen halk lépkedés riaszt fel,
Az erkélyről a költő jön felém
És megcsókolja forró homlokom
És bánatos, komoly szavakkal így szól:
»Nézd, cimborám, ön-álmaid szinésze,
Tudom, hogy azt mondják reád, hazug vagy,
S megvetnek ők, akik nem értenek,
De én megértlek, óh, ikerfivérem.«
És bús mosollyal, halkan távozott
És másnap már átadta szindarabját.

Részlet az Erkély-jelenet c. kötetből:

"(Egy komoly lombardiai palota kerti oldala. Jobbról a ház fala, mely a hátteret alkotó közepes magasságú kerti fallal tompaszögben fut össze. A ház alapja másfél embermagasságnyira faragatlan kockakövekből épült. Fölebb egy márványfüzér fut végig a falon, minden ablak alatt kiszélesedik és egy nyugodt tekintetü oroszlán domború fejét öleli körül. Két ablakot látni, mindegyik előtt egy kis szögletes erkély, melynek kőpárkányain rések vannak bevágva, úgy, hogy látni lehet az erkélyen álló emberek lábait. Mindkét ablakot függöny választja el a mögötte fekvő szobától. A kert csak egy gyepes térség, itt-ott gyümölcsfák. A ház és a kertifal által alkotott összefonódott szőllőlugas van, mely gesztenyefák közé ékelődik; csak a bejáratát látni, egyébként belesimul a szín-bal-hátsó negyedébe. Képzeletben a kert a nézőtér felé folytatódik. A hátsó fal mögött (a karzati közönség számára) egy keskeny gyalogút látható, mögötte a szomszéd kert kőfala, mely - úgy látszik - nem tartozik semmiféle házhoz. És a szomszéd kertben és mögötte mindenütt, ameddig a szem ellát, rendületlenül szétszórt gyümölcsfák csúcsai, melyeket bearanyoz az alkonyati napsugár.)" Vissza