V.

Fülszöveg

Tony Harrison angol költő (1937) az ezerkilencszáznyolcvanas évek közepén szülővárosában, Leedsben járva az állomásra menet átvágott a temetőn és döbbenten látta, hogy bőrfejű futballdrukkerek csapatok neveivel és trágárságokkal firkálták össze a sírokat. Ez a történet adott témát ezredvégi városi temetőkerti elégiájához. Mert ösztönös felháborodása hamar bűntudatnak adta át helyét. A munkáscsaládból származó, de állami ösztöndíjakkal klasszika filológiát tanult költő, a londoni Nemzeti Színház állandó szerzője, ha élete másként alakul, munkanélküli segélyen tengődve talán maga is a rombolásban lelne kielégülést. Pusztító gyűlölettel fordulna minden ellen, ami más, mint saját értelmetlen élete. Gyűlölné futballcsapata ellenfelét, gyűlölné azokat, akiket vagyonosnak gondol, gyűlölné a hagyományt, a kultúrát, gyűlölné az idegeneket, a más vallásúakat, más bőrszínűeket. A vers címében szereplő V. az angol versus szó rövidítése, futballcsapatok neve között ez áll a magyarban használatos kötőjel helyett. Azt jelenti: ellen. A sírkövekre firkált V. így lesz az emberek megosztó ellentétek szimbólumává. Jelenthetné a győzelem V-jét is, csakhát Tony Harrison nem hajlandó illúziókat táplálni. A vers körül kialakult botrány is őt igazolja.
A V. televíziós változatának bemutatása ellen konzervatív politikusok tiltakoztak a parlamentben, a műsor betiltását követelték arra hivatkozva, hogy a vers anarchista szemlélete, trágár nyelve veszélyes a társadalomra. Tony Harrison verse azonban éppen arra figyelmeztet, hogy a problémák elfojtása erőszakhoz vezet. Vissza