Fülszöveg
Bunkó vagyok. Egy sötét tapló, egy nagyképű majom.
Édes istenem, hányszor hallottam ezt vissza magamról!
Tinédzserkoromban talán zavart volna, ha vadidegenek bírálnak, ma már hidegen hagy, pedig a neten aztán ömlik a mocsok.
Nem csak rám, nem csak a futballunkra - mindenki célponttá
vált.
Nem azért írok könyvet, hogy megváltoztassam a rólam kialakult képet. Holott az ismerősök mindig mondják: Sanyi, te
egyáltalán nem olyan vagy, mint azt gondolják az emberek!
Még Betty, életem párja sem akart velem szóba állni, amikor
elkezdtem nyomulni rá, mondván, sok rosszat hallott rólam.
Őt sikerült meggyőznöm, és immár egy tündéri kislányt nevelünk együtt.
Még csak 32 vagyok, de rengeteg minden van mögöttem:
a Facebook-generációnak pusztán egy troll vagyok, akin nevetnek, ugyanakkor én büszkén tekintek a karrieremre. Nehezen
tettem túl magam apám elvesztésén, de boldog lehetek, hogy
megélte, amikor az egész stadion a nevemet skandálja a válogatott meccsén. Sokaknak nem a...
Tovább
Fülszöveg
Bunkó vagyok. Egy sötét tapló, egy nagyképű majom.
Édes istenem, hányszor hallottam ezt vissza magamról!
Tinédzserkoromban talán zavart volna, ha vadidegenek bírálnak, ma már hidegen hagy, pedig a neten aztán ömlik a mocsok.
Nem csak rám, nem csak a futballunkra - mindenki célponttá
vált.
Nem azért írok könyvet, hogy megváltoztassam a rólam kialakult képet. Holott az ismerősök mindig mondják: Sanyi, te
egyáltalán nem olyan vagy, mint azt gondolják az emberek!
Még Betty, életem párja sem akart velem szóba állni, amikor
elkezdtem nyomulni rá, mondván, sok rosszat hallott rólam.
Őt sikerült meggyőznöm, és immár egy tündéri kislányt nevelünk együtt.
Még csak 32 vagyok, de rengeteg minden van mögöttem:
a Facebook-generációnak pusztán egy troll vagyok, akin nevetnek, ugyanakkor én büszkén tekintek a karrieremre. Nehezen
tettem túl magam apám elvesztésén, de boldog lehetek, hogy
megélte, amikor az egész stadion a nevemet skandálja a válogatott meccsén. Sokaknak nem a németeknek, az argentinoknak vagy a braziloknak lőtt góljaim ugranak be, hanem az, hogy
ügyetlenkedem, vagy hogy kiállít a bíró. Azt viszont
senki nem vitatja: szívvel-lélekkel játszom, küzdök, hajtok, mindig mindenhol.
Jól élek a futballból, de tudom, hol
a helyem, sosem felejtem el, hogy
egy hétköznapi lőrinci fiú voltam. Vagyok.
Szerinted nem így van?
Hát, azt is leszarom!
Vissza
Folytatás Microsoft-tal