Tréfás mesék - Tündérmesék

Előszó

Az Ifjúsági Könyvkiadó szépen illusztrált sorozatot szentelt a legkiválóbb román íróknak. Ehhez a sorozathoz tartozik a Slavici Mesék című kötet is.
Ion Slavici a forradalom évében 1848-ban született az Arad melletti Világoson. Budapesten fejezte be tanulmányait, majd visszatért Erdélybe, ahol szerény jövedelmekből tengette életét. Bécsben jártakor megismerkedett Mihail Eminescuval. Elválaszthatatlan barátok voltak a lángeszű költő haláláig.
Bécsben felolvasták egymásnak írásaikat. Eminescu testvéri szeretettel hallgatta Slavici prózáját, jó tanácsokkal látta el. Együtt kutatták a gazdagé plasztikus népi nyelvből eredő tiszta, irodalmi nyelvet.
Később Bukarestben is találkoztak. Együtt dolgoztak a «Timpul» szerkesztőségében.
Slavici egész életén át szegény ember maradt, noha nagy és hasznos munkát végzett a román irodalom területén. Megvetette az úgynevezett «úri világ» önzését, előítéletét és képmutatását. Jobban érezte magát a földművesek között, elleste ízes beszédjüket, tanulmányozta jellemüket, vívódásukat és panaszukat, melyeket művészi eszközökkel ábrázolt írásaiban.
Joggal nevezzük Slavici-ot a realista román próza atyjának. Olyan művekkel írta be nevét irodalmunkba, mint az Anyja lánya, a Jószerencse malma, Apó öröme, A kincs és más írásokkal, melyekben az erdélyi kispolgárság és parasztság életét ábrázolja. Éles szemmel figyelte meg ezt a világot, és írásaiban híven, mesterien keltette életre a valóságot. Tiszta, erőteljes, lenyűgöző nyelvezete mentes a táj szólásoktól, a régies kifejezésektől és a neologizmusoktól; akárcsak Caragiale, Slavici is aprólékos műgonddal munkálta ki stílusát.
Korának emberét és táját tükröző prózáján kívül, Slavici művészi formába öntötte a parasztoktól hallott meséket Pácaiáról és a népi legendák más hőseiről. Vissza