Tribün 2003. június

Előszó

Kedves Szurkoló - tisztelt Olvasó!

Mindenkor tiszteltem a fél és egész évszázados jubileumokat, mert az már legalább egy élet munkáját, események sokaságát takarja.
Én még gyermekként mentem 1953-ban a Népstadionbeli klub és válogatott meccsekre, és most immár ötven év múltán a 2003. május 6-i FTC-DVSC Magyar Kupa döntőre léptem át a stadion kapuját. A nosztalgiázásom - amely természetesen életformám és szakterületem - nos elragadott. Mint fradista, a Népstadionbeli kupadöntő kapcsán mire is emlékezhetem, mint fél évszázadnyi FTC bajnoki és kupameccsekre, egy kronológiai összeállításra, amely nekünk sok-sok örömet jelentett, az ellenfelek - nos, hát azért ellenfelek... De csak ellenfelek és nem ellenségek! Mi a Népstadionban EGY SZEKTORBAN néztük a kettős meccsek rangadóit, az Újpest (Ú. Dózsa), a Vasas (Bp. Vasas), a Budapesti Vörös Lobogó (MTK), a Bp. Honvéd (Kispest) ifjú és idősebb szurkolóval együtt! Mert focit akartunk látni, jó meccseket - no és a saját csapataink sikereit. Persze, hogy ment a zrika a táborok, az EGYMÁS KÖZÖTT ÜLŐ ellenszurkolók között, de hát ez meddig ment? Nos ez csak addig, tribünhangulatig ment el. Gondolhatják, ha erről ma már nosztalgia szinten írom e sorokat. A bírókat akkor is szidták, minden tábor. Dehát a döbbenetes játékvezetői hibák már a századelőn jelentkeztek, nos azóta sajnos maradtak. Ezzel mindenkor együttélt a futballtársadalom.
De mi most egy nagyon felújításra (átépítésre?) váró létesítmény jubileumán az örömre, százezrek (milliók) egykori Népstadionjára, világsikerek, kupagyőzelmek helyszínére emlékezünk.
Én, a Fradi szemszögéből visszapillantva, nos ezeket nyújtom át - a terjedelem adta lehetőségek szerint - gondolok sok-sok ferencvárosi szurkolónak mindez néhány kedves emlék és megdobogtatja a rajongók szívét. Vissza