Tündérzene

Előszó

Hegedű
/\z ősz utolsó meleg estéjen Panka tárva-nyitva hagyta az összes ablakot, és átment Csiribíhez, hogy hintázzanak egy jót a nagy fenyőfa ágain. Panka vitt magával egy kis bodzaszörpöt és áfonyás lepényt is, hogy legyen mit majszolgatni. Persze a két szomszédban lakó mókusgyerek, Jocó és Emma is melléjük telepedett. Ültek az ágon négyen, lógatták a lábuk, himbálóztak, falatoztak. Az első csillagok a magasból nevettek rájuk, lenyújtották feléjük a csillaghálót, amit éjjelente szőnek. A tündérek átlibbentek a hálóra, azon hintáztak, lengedeztek. Aztán újra visszaültek a fenyőágra beszélgetni.
Késő este volt már, mire belefáradtak a mulatságba. Mókusmama is türelmetlenkedett: ideje volt, hogy Jocó és Emma ágyba kerüljön. A barátok elbúcsúztak, a két mókuscsemete bekúszott az első emeleti odúba, Csiribí pedig hazakísérte Pankát a tölgyfaházba. Aztán ők is jó éjszakát kívántak, és Csiribí hazaszállt. Panka becsukta az ablakot, nagyokat ásított, alig várta, hogy ágyba bújjon.
Mikor végre magára húzta a takarót és becsukta a szemét, a szoba sarkából gyönyörűséges hegedűszó csendült. Panka csodálkozva felült. Lehet, hogy nyitva felejtette az ablakot, és behallatszik Tücsök Tóbiás éjjeli koncertje? Nem. Az ablakot gondosan bezárta, miután Csiribí elment. Amikor Panka felkapcsolta az éjjeli lámpást, a hegedűszó elhallgatott. De mikor a kis tündér újra leoltotta a fényt, megint megszólalt a különös muzsika.
- Egész biztosan a szobában szól - gondolta Panka, és újra felgyújtotta a lámpát.
A hang megint elhalt. Panka értetlenül dörzsölte a szemét.
- Lehet, hogy máris álmodom? Vissza