Utmutató az esztergomi primási levéltárhoz I-II.

Előszó

BEVEZETÉS
I
Az esztergomi primási levéltár rendszere
Az esztergomi érsekség egyidős a magyar államalapítással. Főpapja az Árpádkortól kezdve mind egyházkormányzati, mind politikai tekintetben döntő szerepet játszott. Az előbbi vonatkozásban funkciója hármas tagozódásu: 1. Az esztergomi egyházmegye /utóbb: főegyházmegye/ ordinariusa, tehát a többi magyarországi püspökségek főpásztoraival egyenlő joghatóság birtokosa. - 2. Az esztergomi egyháztartomány érseke, s ebben a minőségében metropolitai joghatóság gyakorlója. /Hatósága alá tartozó - suffraganeus - püspökök a Mohács előtti évszázadokban az egri, győri, nyitrai, pécsi, váci és veszprémi püspök; Mária Terézia korában az uj egyházmegyék szervezése következtében még a besztercebányai, rozsnyói, székesfehérvári, szepesi és szombathelyi latin szertartású, a görök keletiek egy részének uniója következtében a fogarasi, körösi, munkácsi és nagyváradi görög szertartású püspökök: 1914-ben a besztercebányai, győri, nyitrai, pécsi, székesfehérvári,szombathelyi latin szertartású, valamint az eperjesi, hajdudorogi és munkácsi görög szertartású püspök./ - 3. Az 1394-ben kapott pápai kiváltság értelmében egész Magyarország prímása és született szentszéki legátus /a XVIII. századtól kezdve hercegprímás/, a magyar katolikus egyház feje. Államjogi és politikai tekintetben viszont az ország zászlósura, korszakonként változó állami funkciók ellátója volt, akinek befolyása hazánk politikai életében sokoldalúan érvényesült.
E kettős funkció érthetővé teszi, hogy az esztergomi érsekek, majd primások iratai a magyar történetírásnak minden ága számára nélkülözhetetlen forrásanyagot nyújtanak. Az iratokat már az 1526 előtti egyházi igazgatás is féltve őrizte, számos egyedülálló dokumentum /pl. az Aranybulla első, hiteles átirata 1318-ból/ az érsekség őrizetében maradt fenn. A levéltár régi rendszerére vonatkozó kutatások még nem történtek meg. Vissza