Előszó
Részlet a kötetből:
"- Hujjuj, huj!
- Haihóóó! - hangzik elnyujtottan valahonnan a távolból.
- Hujjuj! - viszi a szél a sivító gyermekhangokat a domboldalról le a völgykatlanba.
Az ízzó...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"- Hujjuj, huj!
- Haihóóó! - hangzik elnyujtottan valahonnan a távolból.
- Hujjuj! - viszi a szél a sivító gyermekhangokat a domboldalról le a völgykatlanba.
Az ízzó napon dolgozó földművesek abbahagyják a kaszálást és kutatva néznek a messzeségbe. A szemekben ijedt kérdés lappang:
- Tán csak nem a tatár?
Egyikük elneveti magát:
- Hanemha esment az uraság leánykája mókázik, tán ijesztgetni akar.
- Na, olyan is az a lány, hogy akár fiúnak is beillenék - fűzte a szót az első - úgy megüli a lovat, akárcsak egy katona.
Megnyugodva fognak újból munkához. A domboldalon tarka szoknyácskák villannak, rohanó kis csapat tűnik fel egy pillanatra, hogy azután a fák között eltűnjék ismét.
- Ne olyan gyorsan, Kata, hallod? - szól egy fáradt hangocska.
Almádi Kata villogó szemekkel fordul hátra:
- Ne jajgass, itt vannak a nagy tölgyfánál, Palinak megláttam a ruháját. Hasaljunk le gyorsan.
A két lány beletemetkezik a magas fűbe s onnan tekintgetnek óvatosan a fák felé.
- Hujjuj, huj - hangzik a magasból.
A fejük felett a sűrű lombkoronából előbukkan az egyik harcos. Erre nem voltak elkészülve."
Vissza
Folytatás Microsoft-tal