Vajda Lajos és Bálint Endre müvei

Előszó

Bálint Endre, Vajda Lajos és a szimultán transzparencia
Bálint Endre 1934 őszén ismerte meg a Párizsból akkoriban hazatért Vajda Lajost. Már ekkor is csodálattal nézett az átszellemült, komoly pályatársra, s rajongása Vajda egyik legfontosabb támasza maradt utolsó éveire. Mégis húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Vajda művészetének zsenialitása megérlelődjön Bálintban. A kovászt a filozófus Szabó Lajos szavai jelentették, aki először 1941-ben hívta fel a fiatal festő figyelmét Vajda "transzparentikus" rajzaira. Bálint azonban ekkor még nem fedezte fel barátjában későbbi mesterét, inkább tovább kísérletezett az École de Paris hol Bracque-ot, hol Chagallt, hol Czóbelt idéző formanyelvével. Jó tíz évvel később egy komolyabb alkotói válság közepette ismét találkozott Szabóval, aki ismét a Vajda-i lépépítés tudatos követésére bíztatta. Bálint ekkor megfogadta Szabó Lajos tanácsait, és újabb húsz év alatt sikerült a maga képére átformálni Vajda konstruktív szürrealista tematikáját.
Axel Rohlfs Magyarországon most bemutatásra kerülő gyűjteménye nemcsak Bálint "magára találásához", sárospataki, zsennyei éveihez kíván kiváló illusztrációs anyagot, de áttekintést ad a fordulat utáni Bálintról is. Sőt a Rohlfs-gyűjteményben a mestert, Vajda Lajost is igen jó művek reprezentálják, így lehetőségünk kínálkozik arra, hogy a szimultán transzparencia, az egyidejű áthallás elvét, ne csak az egyes művek és motívumok, hanem az életművek szintjén is tanulmányozhassuk. Vissza