Valami mindig közbejön (dedikált példány)

Fülszöveg

Az első verseim 1954-ben, harmadik gimnazista koromban jelentek meg, kisebb lapokban. Azóta publikálok. Persze, folyamatosan végigverselgetni egy életet - önmagában még nem tisztesség. Költőként élni - tehát: hadat üzenni minden sandaságnak, magabiztosabbakká tenni a legemberibb moccanásokat a világban, ünneprontásra bujtogatni a hamis csinnadratták idején - ez a tisztesség. Nálunk úgy intézkedett a történelem, hogy a költészet mindig is több volt puszta irodalomnál, így a magyar költőnek a versnél mindig többet kellett nyújtani: emberségből példát, sőt vitézségről formát. S annál nehezebb a költő dolga, minél rajtakaphatatlanabb, minél összetettebb - tehát újmódibb - az a sokat emlegetett vitézség...
Az eredeti mesterségem irodalomtanár, mégsem érdekelt soha az irodalom. nem érdekelt - József Attilával szólva - "a költészet maga". Pontosabban: csak annyi érdekelt belőle, amennyit visszaigazoltak az olvasók. Egy parányival több jóindulattal, a másik ember iránti megnövekedett hajlandósággal, ha csak egy jottányival is, de nagyvonalúbb közgondolkodással, belátóbb hazaszeretettel. Avagy tiszta gyűlölettel, amely aljasságok és igazságtalanságok ellen lobban fel mindig. Csak az igazolja a költészet létét, ami morálisan megtérül belőle, ami anyagi erővé válik az emberek érzésvilágában. A többi csak szó, szó, szó - vagy éppen néma csend.
Eddig tíz kötetemből - mintegy harminc esztendő terméséből - állítottam össze ezt a versgyűjteményt. Ha az olvasó úgy ítéli majd, hogy a versek fentebb kifejtett elveimet hitelesítik -talán nem válogattam rosszul. Vissza