Vár ucca tizenhét 1993/1.

Előszó

A régi jó idők szelidlelkü poétái ábrándos történeteket tudtak elmondani hajporos, á l'anglais fürtű olvasóiknak és olvasónőiknek, hárfáról, gitárról, postakocsiról, kandallóról. Tele voltak ezek a történetek érzelemmel, illatos poézissel.
A modern kor gyermeke szentimentális perczeiben felsóhajt: hej mióta kivesztek a világból a gitárok, a postakocsik, meg a kandallók, mióta mindenki a zongorát veri, vasúton utazik, villámmal fűt, telefonon levelez, azóta nincsen már poézis, vége az egyszerű szép történeteknek, melyek mesterkéletlenségükkel, tisztán az érzelmekkel hatottak; nincs azóta költészet, csak naturalizmus van, meg próza.
Hát, én elmondok egy rövid történetet, a telefonról. Ha lesz türelmetek végig olvasni, olvassátok el és akkor mondjátok meg, hogy történik e még a világon olyan dolog, a mi egyszerűségében is szép és költői.
Nagy volt a csudálkozás Buczkaházán, amikor az uraság a tiszta kis kórházat, - a mi maga is az ő bőkezűségének köszönhette javarészt a létrejöttét, - összeköttette drótokkal az orvos lakásával. Mi lesz ebből, mirevaló az a sok drót, minek a sok pénzt kidobni ilyen haszontalanságra, kérdezgették egymástól az emberek.
Telefon lesz belőle, a mivel az ispitából a doktor lakására lehet beszélni a levegőn keresztül, világosították fel az okosabbak a kérdezősködőket.
Azoknak ez sehogy sem tetszett. Hiszen az öreg Márton, a kis kórház törődött szolgája, idáig is mindig elballagott a doktorhoz szépen, mikor valami olyan dolog fordult elő, hogy orvosra volt szükség időn kivül is, ezentúl is meglehetne a dolog úgy is, hiszen nem fordul elő abban a kis városban olyan eset, hogy valami nagyon hirtelen szükség volna doktorra. Fél óra ide vagy oda - mert annyi idő kellett csaknem az öreg Mártonnak mig a megrokkant lábaival lebiczegett az orvos lakására - már nem határoz. Az alatt nem hal meg senki.
Voltak a kik kicsúfolták a dolgot. Más rovására szellemeskedők mindig akadnak. Azt mondták, hogy nem is telefon az a sok drót ott, hanem arravaló, hogy a doktor rozzant házát megdrótozzák vele; ha hozzákötik a kórházhoz, akkor majd nem dűl olyan könnyen össze. Mások meg úgy okoskodtak, hogy de bizony telefon az, már most ezentúl az orvos telefonon hallgatja meg a betegek lélegzetvételét, azon keresztül kopogtatja meg őket, sőt a reczeptet is azon át küldi fel a kórházba.
Elég az hozzá, hogy sok bolondot beszéltek össze, de denikve a telefon senkinek sem tetszett. Vissza