Előszó
Részlet a könyvből:
- Piszkos ez a víz, mocsok és szenny! - dünnyögött Tibor... - és mégis milyen jó, milyen áldott. Csupa tej, csurom tej! s minthogy a szó lágysága megfogta, elismételgette...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Piszkos ez a víz, mocsok és szenny! - dünnyögött Tibor... - és mégis milyen jó, milyen áldott. Csupa tej, csurom tej! s minthogy a szó lágysága megfogta, elismételgette magában, élvezte, szinte lubickolt a szóban, akárcsak a vízben. - Tej, tej! tej! csurgott belőle a hangulat és félig lehunyta szemeit, hogy a panoráma még gazdagabb legyen.
Az általános csupaszság a minimumra csökkentette a fürdőzők erotikáját. Mintegy a szabadság illata lengte át a folyót és a strandot. Az emberek örültek önmaguknak, a víz boldog bőségének, a kövér napnak, az egészséges forróságnak és a part puha homokjának.
- Mint egy őskori álom, nimfákkal, faunokkal! - mosolygott Barta és érezte, hogy mégis szép az élet. - íme, az ember minő szép és milyen jó! És mennyi gyönyörűség a szemnek! Eltekintve némely hölgytől, aki itt is pávaként illegette magát és néhány férfitől, akik most is polgári mozdulataikkal és fölös gőggel tüntettek, itt mindenki felejtett és örvendezett.
Tibor kibujt a strandra. Félrehúzódott és süttette magát, hogy gyöngyözött egész teste a poklos sugaraktól. És bámult öntudatlan, bámult meredten a semmibe, míg végre fennakadt a szeme egy heverésző női testen.
Arcra borulva hevert a nő, fejét a két karjára hajtva. Isteni nemtörődömség volt ez a pazar lustálkodás. A bőre szinte haragos fehér, éles ellentétben a kékes fekete etonfrizurával.
Vissza