Volt egyszer egy város (dedikált példány)

Fülszöveg

Vári Attila önéletrajza:
Erdélyben, a Maros megyei Sáromberkén születtem 1946. március 3-án, ahonnan szüleim hamarosan visszaköltöztek szülővárosukba, Marosvásárhelyre, így csak "szülőfalum" nevének leírásakor jut eszembe Teleki Sámuel gróf, Erdély kancellárja, akivel földieknek tudhatnók egymást, bár ő is Bécsben élt szívesebben, s nem Sáromberkén.
Rengeteg egyetemre jártam, 11 évig voltam egyetemi polgár. Végzettségemet tekintve filmrendező vagyok. A filmmel ötéves koromban kerültem kapcsolatba, unokaöcsém révén, aki fölfedezte, hogy az újságpapírba csavart cellulóz hatalmas füstöt fejleszt, ha meggyújtjuk. Ezt elkereszteltük füstöt fejleszt, ha meggyújtjuk. Ezt elkereszteltük füstbombának. Filmrendezői diplomám megszerzése előtt és után ezek voltak fő műveim, s nem szennyeztem velük tartósan sem a környezetet, sem az emberi lelkeket.
Első könyvem huszonegy éves koromban jelent meg, azóta még hat, novellák, versek, egy regény, és kétszer kaptam meg a romániai írószövetség díját.
Eddigi életem folyamán voltam albérlő Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Bukarestben. És Budapesten.
Negyven év - fél élet - különböző idősíkjait fonadékosan egymásba szövő, tehát ahogy mondani szokták, modern szerkezetű mű Vári Attila regénye, és voltaképpen a hagyományos "nagyregény" hatalmas életanyagát, történelmi távlatosságát, gazdag helyszínismeretét éleszti újjá benne az író. Tucatnyi könyvre is elegendő tapasztalatot, eseményt, meghökkentő, első pillantásra irracionálisnak, mulatságos, képtelen ötletnek vélhető jelenséget, figurát, epizódot emésztett fel ez a regény, hogy hiteles tükrévé válhasson annak a kelet-közép-európai történelmi valóságnak, amely a valószínűtlenségig abszurdnak tűnik gyakran annak számára is, aki - mint mi - beleszületett. Ha dél-amerikai prózát "mágikus realizmusnak" szokás jellemezni, Vári Attila látásmódját abszurd realizmusnak is nevezhetnénk.
Az elbeszélő gyermekként egy erdélyi város patríciusházában egyszerre ismeri meg a boldog csodát és az iszonyatot: szülei légnyomástól féleszűvé vált élőhalottak, de nagybátyja mellett nevelődve szinte mindent megtud az emésztő szerelemről és a gyűlöletről is, noha az ő számára mindez csak felnőttkorában nyeri el teljes jelentését. S akkor már, visszanyomozva emlékeire, feltárul előtte a brutális tragédiák sora is, ami a körülötte élők végzete volt, s tudta nélkül az övé is, bár őt "fölfelé", a hatalom belső köreibe vezette el. A szeretet és a hiszékeny bizalom nélkül sok mindenről kiderül, hogy árulás, bosszú, hamis tanúzás, a becsület eltiprása vagy tehetetlen félelem.
Ez volna a végső igazság a városról? Nem. Hiszen igaz marad a regényben a káprázat is, a szépség és a szeretet is igaz. Mert nincs nagyobb, mint a pusztulással fenyegetett létezés kétségbeesett fájdalmas gyönyöre, a makacs életösztön. Vissza