Kétnyelvű Shakespeare-breviárium (dedikált példány)

Előszó

Az angol köznyelv tele van Shakespeare-től származó szólásokkal, idézetekkel: sokszor, aki használja, maga sem tudja, hogy őt idézi. Nem annyira a színház hatása ez, inkább az egyre népszerűbbé váló antológiáké. Az első, William Dodd: The Beauties of Shakespeare - Shakespeare szépségei, 1752-ben jelent meg, később többször újra nyomtatták, legutóbb 1936- ban. Ezt máig tizenöt válogatás követte, utolsóként az An Oxford Anthology of Shakespeare (1988): ebben egyedül a Hamlet-bői 316 hosszabb-rövidebb részlet található. George Reyland válogatása volt eddig a legsikerültebb, The Ages of Man (1958) - Az emberélet korszakaiy az ifjúságot, a férfikort és az öregséget bemutató Shakespeare-idézetek sora magános olvasásra vagy színészi előadásra egyaránt. Sir John Gielgud több országban szerepelt vele; mi Párizsban láttuk. Elegáns szmokingja egyszer római tógává vált, máskor színes reneszánsz öltözékké, vagy az angol középkor királyi kosztümjévé, majd szegényes gönccé, esetleg földöntúli lény leplévé, a shakespeare-i golden lines-hoz, „arany sorokhoz" illően: másfél órán át varázslat tanúi lehettünk.
Shakespeare a magyar köznyelvet is gazdagította. Tóth Béla Szájrul szájra (1894) című kötetében huszonnyolc idézet fordul elő tőle. Országh László a New Hungárián Quarterly-bzn (1964) tizenhét meghonosodott Shakespeare-részletet sorolt fel, legtöbbet a Hamlet-bői. Shakespeare Breviárium című karcsú, kétnyelvű könyv már 1924-ben megjelent a Világirodalmi Kiadó gondozásában. A mi válogatásunk iránymutató alcíme a Hamlet-ből való: "...mily remekmű az ember!" Shakespeare "ismeri az embert" - írta Illyés Gyula egy stratfordi úti élményt követően. "A világ legnagyobb sors-ismerőjének, drámaszerkesztőjének szavai fülünkben csengenek; olyan eleven a ritmusuk, oly ötletes a rímük; életből való apró hasonlata is. Mindenre tud kádenciát!" Vissza

Fülszöveg

Shakespeare-t még az is idézi, aki soha nem olvasta, hiszen megannyi verssora, szófordulata, darabcíme és figurája beleivódott mindennapi szókészletünkbe. Hányszor emlegetjük "a hivatalnak packázásait", nevezzük Shylocknak, aki a pénzét követeli rajtunk! "Sok hűhó semmiért" - mondjuk fanyalogva; "Helyes a bőgés, oroszlán" - vállveregetve; Mit neki hekuba!" - pontatlanul (az Arany-alapja: Mi néki Hekuba, s ő hekubának?", és talán zavarba is jönnénk, ha valaki megkérdezné, ki is az a Hekuba, és honnan az idézet.
"Mindenre tud kádenciát" - tartják az olyan emberről, aki az élet minden helyzetére mond valami találót, velőset, emlékezetest. Ha valaki, hát Shakespeare ilyen. "Shakespeare mindenről mindet elmondott már, nem hagyott nekünk semmit, amit még érdemes lenne elmondani" - írta egyik levelében Keats, a talán legnagyobb angol lírikus. És noha erre ő maga is rácáfolt persze, az bizonyos, hogy ha antológiát akarunk összeállítani egyetlen életműből, afféle költői kalauzt az emberélet minden fontos útszakaszához és kanyarulatához, bölcsőtől a koporsóig, szerelemtől a gyűlöletig, a hatalom csúcsától a nyomorúság legmélyéig - legjobb, ha Shakespeare-t választjuk erre a célra. Maguk az angolok ezt jó néhányszor megtették, és magyarul is jelent már meg ilyen gyűjtemény. Most Shakespeare egyik legjobb magyar ismerője, Maller Sándor állította össze, 19 témakörbe csoportosítva, angolul és az általa legjobbnak, leghívebbnek tartott magyar fordításban a legemlékezetesebb "kádenciák" gyűjteményét - felüthető bárhol és bármikor, mindig élvezetünkre és okulásunkra. Vissza