Előszó
ELŐSZÓ
A tanárképző főiskolák ének-zene tanszékein folyó zeneelmélet oktatásának célja, hogy a hallgatók:
a) a zenei alapfogalmakat sokoldalú megvilágításban értelmezzék;
b) a magyar népdalok mélyreható elemzése révén zenei .anyanyélvünket alaposabban megismerjék, népi dallamaink kifejező erejét és szépségét tudatosan érezzék;
c) a jelentősebb zenei stílusok alkotásainak vizsgálata során: metodikai, kontrapunktilcai, harmóniai és formatani ismereteket szerezzenek;
d) megismerjék a főbb zenei stílusok hangszereit, és képesek legyenek azokat hangszlnűkről megnevezni;
e) a zene kifejezési eszközeinek esztétikai határát helyesen értelmezzék, és azokat magyarázni tudják;
f) megértsék és átérezzék, hogy az elméleti tudnivalók csak eszközök, amelyek a művészi átélés magasabb fokát, a zenei szép tökéletesebb befogadását segítik elő.
E célok elérésében segítik tankönyveink hallgatóinkat és oktatóinkat. Azonban a tankönyvek is csupán eszközök. E holt betűk és kottafejek ezreit elevenné csak hallgatóink önálló munkája és oktatóink helyes módszere teheti.
A zeneelmélet a zeneművészet nagy, klasszikus alkotásainak (ideszámítva a különböző népzenéket is) jelenségeit elemzi, magyarázza és foglalja rendszerbe. Az elmúlt évszázadok történetében a különféle zenei stílusoknak, irányzatoknak egész sokasága keletkezett, virágzott, indult hanyatlásnak, tűnt le vagy éppen alakult át, időben és térben igen közel vagy távolesve egymástól. A különböző stílusokból természetesen különböző elméletek fakadtak, s a fejlődés útja igen sokszor ellentétes göröngyökből tevődött össze. Ami tegnap még kivétel volt, az mára megszokottá vált, az üldözöttből lett a törvény, s a szabályból gyakran a tiltott.
A művészetben az elmúlt koroknak is megvannak az él nem múló emberi igazságai. Ki meri azt állítani, hogy a régmúlt idők alkotói nem olyan szenvedélyesen és őszintén keresték a kifejezés eszközeit, mint a közelmúlt legnagyobbjai? A hangzás szépségének nem örök normái vannak, hanem változó, ha úgy tetszik fejlődő törvényei. Egy-egy zenei stílus tehát nem sajátíthatja ki magának „a"
Vissza