Előszó
A zöldségfélék a talajok szerkezetével és tápanyag-ellátottságával szemben igényesebbek, mint a mezőgazdasági növények általában. Ezt a tudomány és a gyakorlat által is régóta igazolt megállapítást az összes zöldségféle esetében pontosan körülírni, számszerű értékekben megadni és a mezőgazdasági növényekhez hasonlítani nehéz, mert:
- az egyes zöldségnövények a környezettel szemben támasztott igénye - így a talaj iránt igénye is - nagyon különböző;
- a gazdasági értelemben vett (fogyasztott) termésük gyakran nem azonos a biológiai értelemben vett terméssel, a különböző növényi részek pedig - a gazdasági értelemben vett termések (virág, levél, gyökér, stb.) - más környezeti, ennek megfelelően más talaj- és tápanyagviszonyokat igényelnek;
- számos technológiai változatot alkalmaznak a gyakorlatban, amelyek megvalósításához más talajviszonyok és különböző trágyázási rendszerek kapcsolódnak (hajtatás, szabadföldi termesztés, bakhátas termesztés, tápoldatos termesztés, szalmabálás hajtatás, stb.);
- az igény a termesztés célja szerint is különbözhet. Például a tárolási növényeknél célszerűbb a kötöttebb talajokat, a friss áru termelésénél (primőröknél) pedig érdemesebb a lazább, gyorsabban melegedő talajokat előnyben részesíteni;
- bizonyos értelemben a piaci lehetőségek és a gazdaságosság is határt szab a talajerő-gazdálkodásnak. Jövedelmezőbb termesztésnél nagyobb lehetőség van a talajviszonyok javítására, mint ott, ahol alig térülnek meg a költségek. A zöldségtermesztésben pedig meglehetősen nagyok a jövedelmezőség szerinti különbségek.
Az egységnyi területen nagyobb bruttó termelési értéket képviselő zöldségtermesztésben, ezen belül is különösen a zöldséghajtatásban, a nagyobb jövedelem érdekében, sokkal többet költenek a kertészek a kedvezőbb feltételek megteremtésére, ezért a fóliák alatt, de a szabadföldi zöldségtermesztésben is, a szántóföldi növénytermesztéshez képest magasabbak a talajminőséggel szembeni elvárások.
Vissza